Hogyan határozd meg és hogyan érd el céljaidat?

Az elmúlt hónapokban több alkalommal beszéltem olyan emberekkel, akik bár szeretnének változtatni eddig életükön, valahogy mégis úgy érzik, az egész világ összeesküdött ellenük.

Miért van ez?

Ahány ember, annyiféle probléma, és persze mindenkinek a sajátja a legfontosabb. A közös pont, ami minden, életszervezésében elakadt embernél azonos volt:

Nem a megoldás felől, hanem a probléma felől közelítettek a helyzethez.

Miért gond ez?

Azért, mert az egyéneket foglalkoztató saját gyártmányú problémakör óriásira duzzadt, átláthatatlan összefüggésekkel (honnan hova jutottunk - már nem emlékszünk rá). Egyszerre akarták megoldani az összes létező problémát, egy csapásra. A végeredmény: óriási zűrzavar, még mélyebbre süllyedtek a problémáik mocsarában, alig jutva levegőhöz.

Ahhoz, hogy kilássunk a zavarosból, az alábbi 3 dolgot érdemes számba vennünk:

1. MIT AKARUNK ELÉRNI? MI A CÉL?

Általában amit mindenki nagyon jól tud: mit NEM AKAR. De mit akar? Mi helyett MIT?

Amikor ezt megkérdezem, akkor kétféle választ kapok:

• mit nem akar tovább elviselni az illető, pl. nem akarok tovább megfelelni senkinek;
• valami általános, homályosan körbeírt cél, amihez nem lehet megvalósítási mérföldköveket rendelni, pl. akarok egy jól fizető állást vagy a legáltalánosabb megfogalmazás: Végre élni akarok!

Előbbi esetben a legnagyobb baj, hogy még a problémakör is homályos, azt meg végképp nem lehet tudni, honnan ered a krónikus megfelelési kényszer. Erről már a Mindennapok zsonglőrei bejegyzésben is szó volt. Innen a célok meghatározása még nagyon távol van.

Utóbbi esetben a célmeghatározás olyan pontatlan, hogy nincs az a géniusz, aki ehhez cselekvési tervet tudna generálni. Konkrét célokhoz meghatározható ugyanis:

• mennyire tartjuk elérhetőnek a pontosan meghatározott célt,
• milyen időtáv alatt tudjuk a célt reálisan megvalósítani,
• milyen lépésekre bontjuk a célokhoz vezető utat,
• milyen feltételek, kompetenciák megszerzését kell még teljesítenünk, hogy kis lépésekkel elérjük a fő célunkat.

2. Szelektáljunk, priorizáljunk!

A másik nagy gond, hogy olyan rengeteg mindent akarunk elérni irreális idő alatt, hogy arra valószínűleg senki nem lenne képes.

Ráadásul egymást kioltó, ellentétes célokkal és legfőképpen cselekedetekkel. Pl. kitűzöm, hogy jövő évtől évi háromszor utazom el tengerpartra, aztán meg azt, hogy a gyerek főiskolai tanulmányaira teszünk el minden pénzt. Kicsit sarkos a példa, de valószínű, hogy ha nem szakad a nyakunkba az égből egy pénzzel teli zsák, így önmagában egymást kioltó célok lennének.

Látható, hogy a legtöbb ember gondolatát elsősorban a javak szűkössége uralja. Valamit valami helyett.

Szóval, ha semmiképpen sem megy egyszerre, akkor döntsük el, mit akarunk először elérni?

Vagy ha egyikről sem akarunk lemondani, akkor aztán gyökeresen másképp kell szerveznünk az életünket. Ehhez sokkal komolyabb erőfeszítések kellenek, és egyáltalán: hogy meglásd az összes lehetőségedet, és ne az eddigi szűk halmazban gondolkodj.

Saját példámból kiindulva, akkor állt be igazán nagy változás az életemben, amikor rájöttem, hogy nem feltétlenül kell valamiről lemondani valami kedvéért. Több, főleg az anyagi javakat keményen égető célok együttes megvalósításához azonban - pl. utazás és lakásbővítés együtt - sokkal kreatívabb, bravúrosabb megoldások kellenek a hétköznapinál. De erről bővebben majd legközelebb, most nem ez a fő téma.

3. A cél elérésével életünkben várható változás

Képzeld el, hogy eléred a kitűzött célodat! Mit nyersz és mit kell érte beáldoznod?

Mondjuk, eddig engedelmes jó feleség voltál otthon, aztán egyszer csak főnixmadárként akarsz, önálló időbeosztással szárnyalni. Vajon mennyire tudsz majd mindkét szerepkörnek egyszerre megfelelni?

Készen állsz a változásra? Jó érzéssel tölt el? Bele tudsz helyezkedni az általad pontosan elképzelt jövőképbe? Éld át, színezd ki, ha kell! Ez fogja megadni Neked a hajtóerőt.

Sok ember azért nem éri el a célját, mert sokkal jobban fél elhagyni a komfortzónáját, mint attól, hogy nem éri el a célt. Márpedig a kettő együtt még soha senkinek sem sikerült. Innen is nyesünk egy kicsit, onnan is. Innen elveszünk, ahhoz meg hozzáteszünk. A legszűkösebb erőforrás az idő. Ez az egyetlen olyan tényező, ami nem újrateremthető. Amit eddig eltoltunk, az bizony odavan.

Meddig és miért akarunk tovább szenvedni a magunk kreálta problémakörben?

A legfőbb ellenségünk tehát: a HALOGATÁS.

Mi a rosszabb:

• életed végéig hajtani a mókuskereket és soha, de soha nem élvezni, azaz élni az életedet, vagy
• egy darabig állhatatosan küzdeni, lemondani néhány eddigi beidegződésedről, valamint annak összes káros hatásáról, és miután minden feltettünk a cél érdekében, minden tőlünk telhetőt megtettünk, egyszer csak egy új, jobb, élhetőbb élet főszereplőjévé válni?

"Először azt csináld, ami szükséges. Utána azt, ami lehetséges. És hirtelen azon találod magad, hogy megcsináltad a lehetetlent." Assisi Szent Ferenc

Végül pedig:

Ha tudod, hogy pontosan mit akarsz, köteleződj el! Állj bele! Senki ne tántoríthasson el. Kezdd el még ma, kis lépésekkel.

És ami a legfontosabb: KÉPES VAGY RÁ! Csak csináld!

Kérdezd meg: kinek az életét élem voltaképpen?

Eleve elrendelt kudarc-sorozatot vagy sikertörténetet rendezek éppen?

Neked mi a véleményed erről?