Egyedülállóként hogyan és hol ismerkedjünk?

Miután csalódtunk a társkeresőkben, ahol szinte mindenki csak "azt" akarja, vagy csak a bénák találtak meg, miután csalódtunk a vakrandikban, amik legtöbbje idétlenül sült el, hol és hogyan ismerkedjünk?

4 dolgot tisztáznunk kell, mielőtt megválaszolnánk ezt a kérdést:

• Tudjuk egyáltalán, hogy kit keresünk?
• Tudjuk, hogy mi mit tudunk a másiknak nyújtani?
• Megismerni akarjuk egymást vagy csak folyton "bevágódni"?
• Készek vagyunk arra, hogy állandóan fejlődjünk az áhított kapcsolatunkban?

1. Határozd meg pontosan, kit is keresel

Erre olyan általános dolgokat szoktunk mondani, hogy a tökéletes férfit/tökéletes nőt. A nagy ŐT. Az igazit. Aki mindig mellettünk van, és akire mindenben számíthatunk.

Álljuk meg egy percre:

Bármily kiábrándító, nincs tökéletes, már a megismerkedés pillanatában teljesen kulcsrakész partner.

Ne kergesd az IGAZI illúzióját!

Általában úgy állunk az egész társkereséshez, hogy valami nagy-nagy álomképet kergetünk, nem hús-vér, esendő és korántsem tökéletes embert. Miért, bárki is tökéletes talán? A nagy partnerkeresésben talán nem is vesszük észre azokat az alanyokat, akik esélyesek lennének.

Vegyük számba, mik azok a tulajdonságok - akár külső, akár belső - amikkel feltétlenül rendelkeznie kell a jövendőbelinknek. Milyen egzisztenciával rendelkezzen? Milyen érdeklődési köre legyen? Mire legyen fogékony? És még hasonló, számtalan tényező, ami számunkra fontos.

Ha elegáns, jól öltözött, kifinomult úriembert keresünk, akkor jó eséllyel nem egy olcsó szórakozóhelyen fogunk rátalálni, hanem inkább egy elit klubban. Rengetegen beleesünk abba a hibába, hogy olyan helyeken várjuk, hogy felbukkanjon a nagy Ő, ahol valószínűleg nem találjuk meg.

A társkeresőn érdemes megnézni, milyen adatlapok vannak. Mit árul el az illetőről az adatlapja? Pl. ha nincs fent egy valóságos, aktuális kép az illetőről, vagy ha mondjuk, valami fura becenévvel jelenik meg, nagy az esély arra, hogy az illető tilosban jár, és nem kívánja felfedni valódi kilétét, esetleg éppen vadászik. Összefoglalta-e azokat a legfontosabb adottságokat, tulajdonságokat, amiket ő tud nyújtani? Világosan megfogalmazta, hogy mit vár leendő partnerétől? Az sem mindegy, hogy milyen szövegkörnyezetben jelennek meg ezek az adatlapján. Mi az őszinte benyomásod? Ne pazaroljuk a drága időnket lúzerekre! Talán örök életünk van, hogy így ráérünk? Persze, mindenkinek jól jön, ha legyezgetik az önérzetét, de biztos, hogy minden hazugságot válogatás nélkül meg kell hallgatnunk?

Nem, nem elég a csábos nézés a profilképen. Nem biztos, hogy jó jel, ha azonnal randira hív, és előtte egyáltalán nem akar megismerni valamilyen szinten. Abból lehet nagy szex, de valódi kapcsolat aligha. (Emlékezz rá: mit keresel? Társat vagy szexpartnert?). Ha csak állandóan magát fényezi, öndicsérő himnuszokat zeng, hát, öregem, akkor azzal valószínűleg valami nagy gáz lehet.

A lényeg, hogy csak akkor tudsz célirányosan keresni, ha pontosan tudod, hogy kit keresel és a szóba jöhető partnereket hol találod meg. Ezután már leginkább a kommunikáción fog múlni...

Néhány levélváltásból már lehet tudni, hogy ki az, akivel egyáltalán nem érdemes foglalkozni. 

2. Határozd meg pontosan, mit tudsz a másiknak nyújtani

Sok férfi ismerősöm panaszkodott, hogy a nők már az első találkozáskor - vagy azt megelőző online ismerkedéskor - azzal kezdik, hogy milyen háza, kocsija, telefonja, stb. van a férfinak.

Persze, jó azért, ha tudjuk, hogy álmaink férfija nem egy kunyhóban lakik valahol a mezőn, vagy nem lerobbanó-félben lévő verdával jár. Van egy alap, ami bizonyos kor után gyanús, ha addig nem szedte össze magát az illető. Itt most nem a válás után anyagilag leégett és kiszipolyozott egyénekre gondolok, náluk inkább az a kérdés, hogy készen állnak-e már egy új kapcsolatra, vagy gyorsan menekülnek - vérző sebekkel, óriási problémahalmazzal - egy másik kapcsolatba. (Ne tegyük!)

DE: azért nézzünk már mélyen magunkba, hogy olyasmit várunk el a másiktól, amit mi magunk is tudunk nyújtani, rendelkezünk azokkal a kritériumokkal, amiket mondjuk cserébe - jogosan - ő várna el?

Mielőtt megkövetelnénk valamit, mit ajánlunk érte?

Már a kezdet kezdetén felborul a nem létező egyensúly, ha csak elvárunk, és nem adunk. Először adj, hogy utána kaphass. Mindkét fél részéről ez lenne a normális hozzáállás.

Tudsz talán olyan kétoldalú kapcsolatot mondani, ami feltétel nélküli (az anya-gyerek kapcsolatát kivéve)? Vegyük észre: ingyen semmi sem jár, ebből pedig az is következik, hogy ingyen nem adunk semmit.

Mit gondolsz, ha fordítva, pl. egy nő bármit megtesz azért, hogy valaki szeresse, hová fog jutni? Felmosórongy, rabszolga lesz. Egy rabszolga pedig mit várhat el? Talán megbecsülést? De nem ám! A megbecsülés, a tisztelet nem magától terem, azt ki kell érdemelni. Van kellő tartásod? Egészséges önbecsülésed? 

3. Ismerd meg, mielőtt belebonyolódsz

Frázispuffogtatásnak hangzik, de valójában ez a legfontosabb, már ha tényleg valódi kapcsolatot keresel.

Ehelyett mit látunk? Úgy fogyasztjuk egymást, mint McDonald's-ban a Big Mac menüt.

Mindenki attól fél - főleg a nők - hogy ha nem bújik ágyba azonnal a pasival, az majd gyorsan lelép és más nőre veti ki a hálóját. Mi történne, ha nem rohannánk ajtóstul az ágyba? Lemaradunk valamiről? Hát le, bizony! Arról, hogy kialakulhasson valami olyan, megismerésen alapuló kötődés, amitől esetleg lehetne esélyünk egy tartalmas, valódi kapcsolatra.

Ha valaki lelép, mert nem bújsz vele azonnal ágyba, akkor ugyan mit veszítesz? Ha belegondolsz: egy lúzerrel kevesebb; ez olyan rossz hír? Vagy már annyira sem tartod magad, hogy küzdeni kelljen érted? Ne gyere nekem azzal, hogy mert mindenki ezt csinálja, meg tudnom kell, mennyit tud nyújtani az ágyban nekem. Ugyan! Mit gondolsz, mennyire fog figyelni rád az ágyban egy olyan, akit nem is ismersz, egy olyannal összehasonlítva, akihez érzelmileg már közelebb kerültél? Itt most tekintsünk el azoktól a szélsőségektől, amikor egy totál béna, szexuálisan tehetetlen partnerrel hoz össze a balsors (erről önmagában külön könyvet lehetne írni).

Mit gondolsz, milyen értéket fogsz képviselni a másik szemében olcsón megkapható és gyorsan fogyasztható ipari áruként?

Ráadásul, ha már többször összebújtál valakivel és történetesen bejött a nagy szex, hajlamos leszel felruházni olyan tulajdonságokkal, amikkel esetleg az illető nem is rendelkezik, vagy hajlamos leszel felmenteni olyan hibák alól, amiknek ordítania kéne!

A kulcs: az önbecsülés. Ha nincs, vagy nem elegendő, előbb érdemes ezt a területet fejlesztened, mielőtt egy újabb halálra ítélt kapcsolat megteremtésén fáradoznál. A lényeg, hogy reálisan felmérd, mit ítélsz valójában magadnak, mert azt az életet fogod élni.

Senki sem fog megváltani, ha Te magadért semmit sem teszel.

4. Az állandó fejlődés igénye egy kapcsolatban

Bármilyen fantasztikus partnert találtál magadnak, vagy bármennyire is jónak ítéled magad, egy kapcsolat olyan, mint egy növény. Ha nem öntözöd rendszeresen, kiszárad, ha nem adsz neki tápoldatot, nem hoz sok-sok szép virágot, amiben gyönyörködhetsz.

Van-e igényed az állandó fejlődésre? Képes vagy tenni ezért? Mi a helyzet a nagy Ő-vel? Ő vajon képes erre?

Tudjátok egymást nap, mint nap motiválni, újabb és újabb célokért közösen küzdeni, amitől a kapcsolatotok valódi, eltéphetetlen kötelékké alakul? Nem erőszakkal, hanem együttműködve. Férfiként és nem diktátorként, nőként és nem házisárkányként.

Vagy ha már mindketten kidurrogtattátok a kezdetben nagyot szóló töltényeiteket, és lehullt a rózsaszín fátyol, ott marad az unalom, és azt sem tudod, ki ez az ember, aki állandóan melletted ébred (ha egyáltalán még ott ébred)?

Egy kapcsolat soha nem készül el. Egy kapcsolat állandóan fejlődik. Nem dőlhetünk hátra, hogy na, ez is megvan, kész, végeztünk, összecsaptuk a kezünket, aztán annyi. Mindannyian állandóan változunk, csak az nem mindegy, hogy lefelé fejlődünk, vagy tudnunk mindig új távlatokat nyitni akár a mindennapi életünkben, akár a kapcsolatunkban.

Te mit választanál? A dögunalmat, vagy az élményeket?

A fejlődést vagy az elsorvadást? A finomhangolást vagy a szemétbe dobást?

Mi ad Neked biztonságot? Az ismert út, amit századszor is újra jársz, anélkül, hogy bármi örömödet lelnéd benne, vagy az ismeretlen, az új utak felfedezésének izgalma? Az ember az egyetlen lény a Földön, aki állandóan alakítja a környezetét, míg más fajok a környezethez csupán alkalmazkodni tanulnak meg az évmilliók során. Te minek tartod magad? Vagy már elfelejtetted?

Végezetül pedig: ha nem tudsz nyitottá válni egy új kapcsolatra, akkor valószínűleg nem is fogod megkapni, esetleg néhány kósza vándor száll meg majd átmenetileg Nálad. Nyitottá válni pedig csak úgy lehet, hogy fejlődünk, ezáltal nő az önbecsülésünk, nem akarunk már mindenáron megfelelni, bevágódni, hanem a másikra őszintén figyelünk az ismerkedéskor. Ha kiléptünk a komfortzónánkból, akkor majd számtalan új távlat fog megnyílni, ami a meghatározó élményeket is magával hozza. Ehhez viszont, barátom, állandóan kockáztatni kell! Ha megszokod, nem fáj majd elhagyni a kitaposott ösvényeket.

Ne feledd: az élet dinamikus, és nem egy mozivásznon megállított, kimerevített pillanatkép!

Te mit gondolsz erről?

Kérlek, oszd meg a véleményedet, ami fontos számunkra. Írd, meg milyen élményeid, tapasztalataid vittek a kapcsolatteremtésben előre, vagy vetettek hátra, hogy mások is tanulhassanak belőle.